Újra itt, Boldog Új Évet mindenkinek! Az ünnepekre kicsit eltűntem, volt dolog, megjött az új garnitúra felni Leonitahoz (17-es FR Turbo gyári szett), illetve a szokásos családolás, lazulás akármi. Node, ahogy ígértem folytatom. :)

Ott fejeződött be a történet, hogy három fékkel jöttem haza Nagyatádról Tolikával, azonban az mindenképpen érezhető volt, hogy a hátulja nem zörög, áll mint Katiban a gyerek és azért komfortosabbá vált az autó.

Mikor vizsgálgattuk a betéteket, az első tárcsákon láttam, hogy tisztességes válla van, szóval abból is kelleni fognak az újak a jobb hátsó fékvezeték mellé, nem szórakozunk. Nagyatádon neki is álltunk a történetnek, felkerült az új vezeték, azonban most a nyereg kezdett el vacakolni (utóbbi koncepcióm, hogy kimaradt a fékvezeték vége és a dugattyú közül egy alumínium alátét lapocska), mert hogy folyamatosan szivárgott a fékfolyadék, akárhogy húztuk meg a csavart. Ennek lett az az ideiglenes megoldása, hogy felfúrtuk a nyeregben a menetet és kapott másik csavart, természetesen ez már akkor is csak ideiglenes megoldás volt, gyakorlatilag akkor berendeltem a bontott jobb hátsó fékdugattyút.

Mivel a tavasz lassan nyárba fordult, láttam már eleget a műhelyben és mivel mindeközben beszereztem egy fékdugattyú szétnyomó készletet, gondoltam egymagam állok neki a történetnek (jobb hátsó fékdugattyú, valamint első tárcsa + betét kombinációjának cseréje). Mivel fékfolyadék veszteség volt, így beszereztem a szükséges (DOT 4) fékfolyadékot is, hogy tudjam pótolni a kicsorgót. Nem egy vészes történet, gyakorlatilag annyi, mint amikor az ember betétet cserél, pusztán a fékvezetékről is le kell választani a dugattyút, mindezt lehetőleg gyorsan, hogy minél kevesebb lötty menjen kárba/tegye tönkre a kert füvét (természetesen tettem alá kis edényt, amivel igyekeztem felfogni). Első összerakáskor sikerült nekem is belefutni abba, hogy a fékvezeték valamint a dugattyú közé elfelejtettem az alátétet és eresztette a fékfolyadékot. Ekkor gyorsan megnéztem Leonitan, hogy esetleg mit is hagytam ki a történetből (mire is nem jó, ha áll 3 méterre egy gyakorlatilag ugyanolyan autó :)). Sejtésem beigazolódott a vezeték csatlakozója és a dugattyú közt ott figyelt egy alumínium kis alátét, szigetlésként (vélhetően ezt hagytuk ki korábban is). Miután ez beszerelésre került, már nem volt probléma a folyással, jöhetett a légtelenítés. Részletekbe nem megyek, számtalan videó foglalkozik ezzel is, két emberes történet (amennyiben nincs célszerszám), apu volt a segítőm, vele ketten megoldottuk.

Jöhettek az első betétek illetve tárcsák. Mikor szétborítottam, akkor láttuk, hogy a két pici csavar, ami gyakorlatilag csak pozíciójában tartja a tárcsákat, mind a két oldalon bele van törve a kerékagyba/csonkállványba. Mint megtudtam, nem egyedi esetről beszélünk itt sem, szeret belerohadni ez a csavar és egyszerűen letörik a feje, mikor szedné ki az ember (tipp: csavarhúzó kalapács kombinációval finoman megütögetni mielőtt oldanánk, hogy oldjon a rozsdakötés plusz némi csavarlazító). Az egyiket sikerült kiszednünk, míg a másikban a mai napig ott figyel a beletört csavar, immár a beletört bitfejemel is (azt dugtam bele a megfúrt csavarba és hajtottam ki). Az első dugattyúk egyszerűbbek mint a hátsók itt csak szét kell nyomni őket (ott egyszerre kell forgatni, miközben nyomja szét az ember). Tárcsa, betét a helyén. Én rettentő büszke vagyok magamra, ez volt az első olyan szerelés, amit ténylegesen és totálisan egyedül, szakértő nélkül csináltam. A szerelés után persze próbakör, teszt, nem jelzett hibát és természetesen azóta is tökéletesen működik az autón a fék. :)

Tomi

Kicsit régen jelentkeztem, volt rá okom - autós :) - de most újra itt vagyok, hogy folytassam az utat amit elkezdtünk és amihez később csatlakozott Tolika. Mivel elhárítottam azt a hibát, ami állóhelyzetben is galibát okozott - beázás - így a dolgok nyugodtá váltak, a problémák nem égtek a körmöm alá, azonban tudva, hogy apunak előbb-utóbb szüksége lesz egy verdára, belevágtam a Toledo feltámasztásába. Mivel a diagnózisnál sok minden kijött (motorral kell majd foglalkozni, beázás, futómű, fékek, eltűnő hűtővíz, ventillátorok, stb.) és miután az ajtókat sikeresen megoldottam, gondoltam mit nekem szervíz, essünk neki a biztonsági funkcióknak. Fék, futómű. Első körben természetesen beszereztem a szükséges alkatrészeket:

Hátsó futó; hídszilent, gátló, felütés gátló gumibak, porvédő valamint toronyszilent illetve a rugó felső részének kis gumibakja (nem tudom, hogy ennek mi a hivatalos neve)

Fékbetétek elölre, hátulra

Alsó motorvédő burkolat

Természetesen az első komolyabb szervíznek nem egyedül álltam neki, rutinos mentorom (tegyük hozzá, még régivágású), barátnőm apukája volt segítségemre a műhelyében. MÍg én felheggesztettem nagy nehezen (ezek az utángyártott vackok ugyebár nem mindig illeszkednek pontosan) az első/alsó motorvédő/takaró burkolatot, ő nekiállt a hátsó futó szétborításának. Szépen haladtunk, mígnem eljutottunk a hídszilenthez, ami okozott némi fejtörést. Nagyon egyszerű volt a probléma: hogy jön ki? Azok kedvéért akik még nem láttak ilyet, leírom, hogy körülbelül mi a probléma. A hátsó kerék egyfelől a gátlón (lengéscsillapító) keresztül csatlakozik az autóhoz, lent azonban az úgynevezett hídhoz rögzül. A híd leegyszerűsítve egy vasrúd ami átfut az autó alatt, van két kis csonkja hátrafelé, ott találkozik a gátlóval. Az egyenes rész két végénél van egy hengeres rész, ebben lakik a hídszilent, amin keresztül fut egy böszme csavar, itt rögzül az autóhoz és kész (ezen felül még van a rugó, ami hátul külön van a lengéscsillapítótól, de ettől most eltekintünk. A szilent körülbelül egy kis dagi valami, hengeres teste van, belül masszív gumi, a közepén egy luk, ezen keresztül megy a már előbb említett böszme csavar. Ugye ennek az a feladata, hogy elnyelje a rezgéseket/ütéseket. Namármost ez a szilent a rá ható erők miatt természetesen nem csak úgy bele van csusszantva, hanem masszíven ül a hengeres, cső szerű részben. Mivel, hogy a szélétől eltekintve gumi, hiába üti az ember kalapáccsal, elnyeli a rázkódásokat. Nem keveset szenvedtünk, mire gyakorlatilag kivéstük a helyéről az első szilentet. Nem sok maradt belőle a mutatvány végére... Ekkor éreztem először a problémát, hiszen ezzel az autóval nekünk másnap haza kell menni Budapestre, azonban jó lenne ha az új alkatrész egyben kerülne be a helyére. Töprengés, próbálkozás után gondoltam egyet, mondván ami nincs fent az Interneten az nem is létezik, kicsit utánajártam a kérdéskörnek. Meg is találtam a megoldás: csapágy/szilent lehúzó/berakó. Egy bökkenő volt, hogy ilyen szerszám nem állt rendelkezésünkre, így a kreativitásunkra kellett hagyatkozni. Vettünk egy menetes szárat, amit átdugtunk a szilenten, majd különböző méretű fém tárcsákkal szépen behajtottuk azt a helyére. Persze egy kis zsír sokat segített a becsusszanásban. :) Ezt követően a gátló helyére játszása már gyerekjáték volt.

Miután megvoltunk a futóművel, következhetett hátul a fékbetét. Nem egy nagy történet, két csavart kell kiszedni a dugattyúból miután kivettük a porvédőket ezt követően le levet venni a nyeregről. Betét ki, dugttyú visszanyom (hátsóhoz nem árt ha van fék szerelő készlet, hiszen nem csak nyomni de egyszerre forgatni is kell visszanyomáskor a dugattyúkat), új betét vissza, csavarok vissza, kész. Nagyon egyszerű lett volna, azonban a jobb oldalán sikerült megsérteni a fékvezetéket, ahol szépen elkezdett ereszteni a fékfolyadék (nem olaj!). Végül az a döntés született, hogy ledugózzuk azt a vezetéket, hiszen jobb 3 biztos fék, mint 4 bizonytalan, amiből bármikor elmegy a nyomás. Nagyobb fékezésnél lehetett érezni, hogy mászik ki a jobb hátulja, de éppen ezért visszafelé nagyon óvatosan jöttem és mint láthatjátok, egyben meg is érkeztünk. Természetesen később megoldódott, de ezt majd legközelebb. :)

Tomi

Tekintettel, hogy éppen ráérek és esős (haves, havesős?) idő van, egy fontos Seat - bár amennyire tudom, más VW konszern autót is érint - Leon/Toledo 1M problémára írom le a megoldást. Mivel itt a blogon nem lehet beágyazni képeket (vagy még én nem jöttem rá), így pusztán szöveges lesz.

A történet onnan indult, hogy az enyém is beázott, nyilván apámé is beázik, orvosoljuk valahogy, talán ezt még én is meg tudom oldani. Honnan is ered a probléma? Két jelentős helyet szoktak emlegetni ezen autóknál: az egyik a pollenszűrő felől, a másik pedig az ajtók.

Az első viszonylag könnyen ellenőrizhető, motorhát felnyit, ha szemben állunk az autóval, akkor a bal oldalán lévő esőelvezetőt kell kivenni, ellenőrizni alatta a pollenszűrőt és megfelelően visszatenni. 

A másodiknak az ellenőrzése sem nehéz, de a javítás azért időigényesebb (én a vezetőajtót 8 óra alatt csináltam meg elsőre, persze aztán sokat javult az időm :) ). Az ajtóban lévő panelok szigetelését kell majd kicserélni, felújítani, mert ez öregszik el az idők folyamán. Amire szükség lesz hozzá (a méretekben nem vagyok biztos, emlékezetből próbálom): lapos csavarhúzó, csillag csavarhúzó, 20-as torx fej (az első ajtókhoz kell csak), 8as XZN típusú bitfej, 10es dugókulcs, egy legnagyobb IKEAs csavar illetve egy ennél mégnagyobb, én érzésre találtam meg (a két csavar a hátsó ajtóhoz kell csak), butil szalag vagy D profilú szigetelő, fogó és némi kézügyesség. 

Első ajtó(k)

Első körben a a kárpitot kell lebontani, ehhez fog kelleni a csillag és a torx fej. A kapaszkodó műanyagját kell lepattintani. Itt szoktam használni a lapos csavarhúzót, alányúlok a hátsó részen és előrefelé tolva finoman lepattintom. Alatta lesz két csillag fejű csavar, ezt kell kicsavarozni. Ez után a kárpit legalján lévő 2 torx csavart kell kiszedni, majd óvatosan leszedni a kárpitot, anélkül, hogy eltörnénk a bolhákat/patentokat. Ezt követően lecsatlakoztatom az ablakemelő, a tükör (ha van) a lábtér világítás illetve a kilincs bowdenjét és már félre is rakhatjuk a kárpitot és feltárul előttünk az ajtópanel. Ez egyébként tökéletes állapot arra, hogy egy nagynyomású mosógban megnézzük, hol is jön be a víz (jellemzően a panel alját kell sasolnunk, de a hangszóró környéke is gyengepont).

A panel leszereléséhez külön kell választani az üvegtől. A két kis gumi szerelőablak mögött lesznek ennek a 10es csavarjai (egy picit ehhez le kell engedni az ablakokat, úgy válnak láthatóvá),  melyet elég kilazítani és innentől kézzel fel lehet húzni az ablakot. Javasolt valamivel rögzíteni, hogy amíg szerelünk ne essen le és törjön ripityára. Ha ez megvan, nincs más hátra, mint a panel szélein lévő 10 csavart kitekerni. Én a zárat is ki szoktam venni, mert van egy műanyag lapka, ami összeköti az ajtópanelt a zárral a szerelhetőség érdekében. 3 kis műanyag bütyök fogja a panelhoz, van aki átüti és többet vissza sem rakja (ez azoknál a modelleknél probléma, ahol még van ez a kis bütyök az ajtókárpitban ami fel le járkál nyit/zár állapottól függően). Így függetleníthető a két dolog egymástól, de a teljesség igénye miatt mint már említettem a zárat is ki szoktam venni. Ehhez fog kelleni megint egy torx fej, amivel a zárbetétet (illetve a vakdugót) kiszabadítom. Ennek a csavarja egy műanyag kupak mögött bújik meg, a kilincs magasságánál az ajtó oldalában. Ezt csak kilazítani kell (pontosan 12 fordulat, miközben a kilinccsel nyitunk az ajtón), ilyenkor már ki kell tudjuk venni a zárbetétet/vakdugót. Innentől már látszik a kilincsben a zár bowdenje, ezt kell kipattintani, hogy a zár kivehető legyen, miután kicsavartuk a két XZN csavart. A panel a zárral együtt (amennyiben meghagytuk a műanyag lapkát ami összetartja) kiemelhető. Ehhez egy kicsit felfelé kell toljuk, majd magunk felé húzni az alsó részét, majd leengedni és már ki is vettük.

Amint a kezünkben van, látni fogjuk, hogy a tömítés az alján repedezett, ott engedi be a vizet. Én a régi tömítést egy lapos csavarhúzóval szoktam lekapirgálni, lehetőség szerint minél alaposabban körülbelül a panel magasságának a közepéig. A felső részt nem kell bántani, mert nem igazán kap vizet és látható is lesz, hogy szép állapotban van. Fontos megjegyezni, hogy az ajtó alján van 3 kis kifolyó, ezeket érdemes kitakarítani úgy, hogy az ajót alján lévő gumit lehúzzuk és azt is kitakarítjuk, szabad utat engedve a víznek. Van aki a hangszóró körül is megcsinálja a szigetelést (gyárilag itt nincs) ehhez le kell fúrni a szegecseket, kinyomni valami tömítővel (pl. ecetsav mentes szilóval), majd visszagyógyítani új popszegecsekkel például. De ha nem akarunk ennyit pepecselni vele, szintén a hangszóró körül érdemes körbekenni hasonló szigetelőval a panel és a műanyag találkozásánál. Ha ezzel mind készen vagyunk, nincs más dolgunk mint fordított sorrendben összerakni az ajtót és reménykedni, hogy mindent jól csináltunk. Amit fontos megjegyezni, hogy összeszereléskor a külső kilincsbowdent nem érdemes túl feszesre állítani, mert azzal adott esetben gátolhatjuk a zár "reset"elését és nem fogjuk tudni kinyitni vagy éppenséggel nem fog lezárni az adott ajtó...

Hátsó ajtó(k)

A hátsó ajtók nagyon hasonlóan oldhatók meg, annyi a különbség az elsőhöz képest, hogy egy darab szerelő ablakocska van. Ahhoz hogy hozzáférjünk a kis feszítő műanyag hengerekhez, csutkára le kell tekerjük az ablakot. Ekkor fog a szemünk elé tárulni az a fantasztkus megoldás, amit a VW mérnökei kidolgoztak. Az üvegben van egy lyuk, azon keresztül megy 2 darab feszítő henger. Egy nagyobb illetve ebbe egy kisebb, így marad feszesen a helyén a hátsó ablak. Ehhez kell a két csavar. A kisebbik a kisebbhez a nagyobbik pedig a nagyobbhoz. A teendőnk pedig az, hogy nem teljesen de becsavarjuk a csavart a feszítőbe (van bennük menet) ráfogunk a fogóval és kihúzzuk őket a helyükről egymás után (azért csak óvatosan, ha nem akarjuk összetörni az üveget). Amennyiben teljesen kivesszük a panel, úgy ezt a két hengert be is lehet nyomni, csak utána tudjuk kivenni az ajtóból. :) Innentől az üveg kézzel felemelhető a további lépések pedig ismertek. Visszahelyezéskor a nagyobbal könnyebb dolgunk lesz, a kisebb szeret átesni. Én meg szoktam zsírozni a külsejét és finoman ütögetem vissza egy cserélhető fejes csavarhúzóval a helyére. Volt már, hogy egy ajtót 4-szer kellett szétszednem, mert mindig átesett... Teljes szétszerelésnél ez a manőver megkönnyíthető azzal, hogy a hengereket előre visszarakjuk az üvegbe körülbelül középre és mikor a panel visszakerült, finoman benyomjuk a helyére.

Sok sikert kívánok mindenkinek a hibaelhárításhoz, illetve még egyszer hangsúlyozom, hogy mindenki saját felelősségére csinálja, amennyiben nem érzi magát késznek, úgy inkább vigye el szerelőhöz/szakértőhöz, vagy legalább olyan emberhez aki látott már olyat akinek a haverja csinált ilyet. :)

Jó bütykölést!

Tomi

Volt egy szép nyár, Horvátországgal megspékelve, Leonita szépen muzsikált, kapott egy Bluetoothos kis kiegészítőt a CD tár helyére, így más telefonról is lehet zökkenőmentesen lejátszani a különféle muzsikákat. Nem mellesleg telefonálni is lehet szabályosan.

Teltek a napok, mondhatnám eseménytelenül - már ami az autózást illeti - faltuk a kilométereket. A nyár őszbe, majd az ősz télbe fordult. Jött a hűvős majd a hideg idő és vettem észre, hogy valami nem oké a vízhőmérséklettel, mert hosszabb motorfékezés esetén, lassan, de biztosan visszaesett a hűtővíz hőmérséklete a stabil 90 (valójában 87) fokosról. Utánajár, kitalál. Valószínűleg a termosztát adta meg magát és nem zár megfelelően már, nem egy nagy történet, de a frissen felújított motorral nem lenne jó nem üzemmelegen mászkálni. Amíg ez megoldódik, az ősi IFA-s megoldás vált be, a hűtőt részlegesen eltakartam egy karonnal, megakadályozva ezzel a menetszél hatását.

Azóta ez a rész is hibátlan, 2-3 kilométer után még ebben a hidegben is eléri a víz - az olaj persze nem! - az üzemi hőmérsékletet és lehet fűtögetni. Jöhetett a karácsony és az Új év, na meg persze az új remények! :)

Tomi

Ahogy az előző posztban írtam, még tartogatott Leonita egy meglepit, nem sokkal a generál után, ami talán még ijesztőbbnek hatott, mint az olajfogyasztás...

CSEKKENDZSIN. A lámpa amiről akkor úgy tudtam, hogy a vég kezdete, Lucifer eljövetele és minden földi pokol ami egy autóst érhet. Ugyanakkor az autó viselkedésében semmi nem változott meg, szépen járt, jött ment mint a távirat. Ettől függetlenül persze azonnal felhívtam Attilát, hogy esetleg a generál során csúszhatott-e el valami. Szerencsére megnyugtatott, mondta, hogy nem valószínű, de guruljak el hozzá, megnézi. Megnézte, első lambda-szonda(ugye ez a kis mütyűr felelős azért, hogy megfelelő legyen az üzemanyag illetve levegő keveréke). Újabb konszern kín, körülbelül 160.000 kilométert bír a gyári (165 körül állt a mutató) úgyhogy ebből is lehet következtetni, hogy az autóban vanlóban ennyi (esetleg 320.000) a megtett kilométerek száma. Csere, szintén gyárira, ami már majdnem 6 számjegyű tétel, de a minden jól megy, még egyszer ennyi gondtalan (?) utazásra predesztinálható.

JA! Amit kifelejtettem, az autó közben megkapta a hiányzó, alsó motorvédő műanyag burkolatot, ez segít abban, hogy a generátor szíj ne kezdjen el idő előtt nyikorogni a dzsuvától. Illetve kapott egy akksifedelet és egy biztosíték tartó kis műanyag közdarabot is.

Ami az esztétikumot illeti, a kormányt is újrabőröztettem piros cérnával, középen szép kis piros csík jelzi, hogy merre van az előre, ha ez nem menne magától vagy éppen egy rally pályán találnám magam, ahol ennek szerepe lehet(ne).

ÉS! Végül de nem utolsósorban, ekkor döntöttem el, hogy beruházok egy diagnosztikai kábelre (ha már minden apróság miatt dobálja az égő motort) és egy régi laptopra. Azóta tudok hibát kiolvasni és körülbelül ekkorra (2016 nyara) datálható a DIY korszak kezdete is. :)

Tomi

Borús a vasárnap, úgyhogy gondoltam egy kv/tea kortyolgatása közben folytatom a kalandokat.

Megvolt a gyors hibaelhárítás (beázás illetve az ajtózár), így jöhettek a kötelező körök mint vezérlés, olaj, szűrők és ha ott vagyunk akkor legyen már új gyertya is. Újabb időpont Attilához, pikk-pakk másnap már hozhattam is az autót, de megbeszéltük, hogy legközelebb a fék lesz a soros (höhö, L'art pour l'artosan: Dehiszen a fék nem lehet Soros mert ő a fék! Noooooormális?!) illetve a futóműre is rápillant. Az egy alkalomból kettő lett, mert nem csak az én autómmal kell foglalkoznia (egyszer fék: tárcsák és betétek, másodszor futómű: az első futóműben a szilentek illetve csapágyak, gátló nem). Miután nem kevés pénzt ráfordítottam újdonsült kisautómra, gondoltam most már nem lehet hátra más csak az élményautózás.

Teltek a szürke hétköznapok a kis piros Leonitával, mígnem körülbelül 4.000 km megtétele után egy lendületesebb körforgalomban felvillant a rettegett olajos kanna (ekkor körülbelül 165.000 km-t mutatott a számláló). Miután egyenesbe értünk el is múlt, de természetesen riasztó jelzés volt. Miután hazaértem, természetesen csekkoltam a szintet, ahol egy szomorú, száraz nívópálca fogadott. Rá is csörögtem Attilára, hogy szerinte ez így mi, mire azt a választ kaptam, hogy sajnos nem egyedi az esetem. Ahogy arra számítottam, felültem arra a bizonyos rollerre. Mivel így nem akartam használni, beszereztem ugyanazt az olajat, amit akkoriban Attila töltött bele és rátöltöttem egy olyan 2 litert, mire a nívó referencia értékéhez értem.

Természetesen felvettem a kapcsolatot a kereskedővel is, mert ugyebár 1 évig szavatossági igénnyel élhetek (fél évig neki kell bizonyítania, hogy a hiba a vásárlás pillanatában nem állt fenn, a fél év letelte után nekem, hogy de márpedig igen). Első kérdése egyből az olaj milyenségére vonatkozott, majd jött a bősz hálaistenkedés, hogy 100.000 fölött futott autóba, hogy gondolom, hogy 5w-40 olajat rakok, 10w-40 és jó lesz minden (ugye itt arról beszélünk, hogy a hidegoldali viszkozitást picit megemeljük, hidegen az olaj kevésbé lesz folyós, de amint eléri az üzemi hőmérsékletet, elviekben pont ugyanolyan lesz a folyóssága, mint az 5w-40nek). Hasonló jó ötletnek bizonyult, hogy rakjunk bele 10w-40et majd plombáljuk le a motort és nézzük meg, hogy fogy (nyilván ezzel kifutottunk volna a fél évből, amikor is őt terheli a bizonyítási kötelezettség). Némi ingerült telefonálás, pár e-mail váltás után úgy döntöttem, hogy akkor ezt most benyelem, nincs kedvem egy mindenhájjal megkent sales-es formával izmozni.

Attila két nap alatt összekapta a motort, a dugók kaptak új gyűrűket, szelepszárszimmeringek, hengerfejtömítés, főtengelycsapágy, 4 db hidrotőke és emellé egy nagy ventillátort, mert ami benne volt, az megdöglött (szintén típuskín). A hangja is megváltozott Leonitának, sokkal csöndesebb lett, alapjáraton gyakorlatilag észre sem vettem, hogy jár. A felújítást követte 3.000km bejáratás (így tekertünk le a horvátokhoz és vissza, eddigi rekord fogyasztást produkálva 6.2/100km). Ekkor reméltem, hogy tényleg az élményvezetés fog következni... De tévedtem! De ezt a kis sztorit a következőkben fogom leírni. :)

Tomi

No akkor csapjunk is bele a lecsóba, ha már így létrehoztam ezt a blogot. Honnan is indult ez az egész nálam. :)

2009-et írunk, ekkor vettem meg az első kis Corsamat, szerettem, egyszerű kis autó volt, nem voltak nagy igényei, dehát ugye időnként változásra jobbra/többre vágyik az ember. Így hát 2015-ben eldöntöttem, hogy lesz egy Leonom. Régóta szemeztem a formával. Nem új, de azt gondolom a mai napig szép, egy-egy élénk színben (mint amilyen az én piroskám is) a mai napig élénk része lehet az utcaképnek.

2016-ban sikerült is szert tenni rá. 1.6 16 szelep, 105 német ló a spanyol ménesben (ez így némileg képzavar, de ugye a VW konszern motorjai adják a talpalávalót a latin tesóknak is). Kis 1.2-es Corsam után űrhajónak tűnt, ami mára természetesen a helyére került. Mikor egy szerelő barátommal nézegettük az esős februári napon, kiszúrta, hogy a jobb hátsó lábtérben áll a víz. Megnyugtatott, hogy nem egyedi esettel állunk szemben, ez nem lehet nagy tragédia (kereskedő: biztos lehúzva maradt az ablak a kozmetika után. Ja biztos!). Próbakör, ígéretesnek bizonyult így hát végül némi alkudozás után elhoztuk az autót téli/nyári szettel valamivel millió alatt.

A kilométer számláló emlékeim szerint valahol 160.000 környékén lehetett. Természetesen a vezérlés, olaj, szűrők cseréje be volt tervezve, azonban ez a szerelő barátom akkortájt nem ért rá, így egy kicsit húzódott. Én persze elkezdtem barátkozni az autóval. Bőrkormány, sportülések, könyöklő 8 hangszóró. Tiszta nyugat volt.

A szőnyegbe került vizet természetesen nagyjából eltakaríttatuk a kereskedővel, de tekintettel a hideg időre kiszáradni teljesen nem tudott. Zokniba szórt macskaalommal vettem fel a harcot. Ez később kiderült, hogy igen kevés, mert az autóba valahol bejut a víz... Nem kevés, Indiában mondjuk normális lehet az a légkör ami az autóan fogadott minden alkalommal, így elkezdtem kutatni az okát. Az ajtók! Az ajtókban a kárpit alatt található egy alu panel, amire van rögzítve az ablakemelő mechanika, a hangszóró ésatöbbi. Ennek a panelnak van egy gumi szerű tömítése és ez öregszik el idővel. Találtam a neten többféle megoldást is, azonban én nem szerettem volna taknyolni így ezt olyan valakire bíztam, aki valóban ért hozzá, így jutottam el Attilához, egy 17. kerületi szakihoz aki keni vágja a márkát, neki is van egy hasonló, "valamelyest" erősebb gépe.

A későbbiek során ha valamit csinálni kellett (mert ugye sajnos kellett, de ne rohanjunk ennyire előre) mindig hozzá hordtam, vagy magam csináltam (mondtam már, hogy ne rohanjunk :) ).Így lett kiszárítva Leonita, illetve lett kicserélve a bal hátsó zár, mert ez egy másik típuskín a konszern akkori darabjainál. Mindkét problémával fogok majd a későbbiek során foglalkozni. Egyelőre legyen elég ennyi!

Tomi

Sziasztok,

korábban még nem blogoltam, ez az első blogbejegyzésem a történelem során. Nem tervezek semmi korszakalkotót, alapvetően DIY blogban tervezem leírni, miket csináltam már a kis családi gépeken (1M Leon illetve Toledo a 2000es évek elejéről, mindkettő 1.6 benzin). Mivel én sem vagyok autószerelő, azt hiszem mindenki számára érthető - illetve adott esetben akár hasznos - formában prezentálni. Természetesen az sem baj ha olvasmányos és/vagy szórakoztató. :)

Tomi