No akkor csapjunk is bele a lecsóba, ha már így létrehoztam ezt a blogot. Honnan is indult ez az egész nálam. :)

2009-et írunk, ekkor vettem meg az első kis Corsamat, szerettem, egyszerű kis autó volt, nem voltak nagy igényei, dehát ugye időnként változásra jobbra/többre vágyik az ember. Így hát 2015-ben eldöntöttem, hogy lesz egy Leonom. Régóta szemeztem a formával. Nem új, de azt gondolom a mai napig szép, egy-egy élénk színben (mint amilyen az én piroskám is) a mai napig élénk része lehet az utcaképnek.

2016-ban sikerült is szert tenni rá. 1.6 16 szelep, 105 német ló a spanyol ménesben (ez így némileg képzavar, de ugye a VW konszern motorjai adják a talpalávalót a latin tesóknak is). Kis 1.2-es Corsam után űrhajónak tűnt, ami mára természetesen a helyére került. Mikor egy szerelő barátommal nézegettük az esős februári napon, kiszúrta, hogy a jobb hátsó lábtérben áll a víz. Megnyugtatott, hogy nem egyedi esettel állunk szemben, ez nem lehet nagy tragédia (kereskedő: biztos lehúzva maradt az ablak a kozmetika után. Ja biztos!). Próbakör, ígéretesnek bizonyult így hát végül némi alkudozás után elhoztuk az autót téli/nyári szettel valamivel millió alatt.

A kilométer számláló emlékeim szerint valahol 160.000 környékén lehetett. Természetesen a vezérlés, olaj, szűrők cseréje be volt tervezve, azonban ez a szerelő barátom akkortájt nem ért rá, így egy kicsit húzódott. Én persze elkezdtem barátkozni az autóval. Bőrkormány, sportülések, könyöklő 8 hangszóró. Tiszta nyugat volt.

A szőnyegbe került vizet természetesen nagyjából eltakaríttatuk a kereskedővel, de tekintettel a hideg időre kiszáradni teljesen nem tudott. Zokniba szórt macskaalommal vettem fel a harcot. Ez később kiderült, hogy igen kevés, mert az autóba valahol bejut a víz... Nem kevés, Indiában mondjuk normális lehet az a légkör ami az autóan fogadott minden alkalommal, így elkezdtem kutatni az okát. Az ajtók! Az ajtókban a kárpit alatt található egy alu panel, amire van rögzítve az ablakemelő mechanika, a hangszóró ésatöbbi. Ennek a panelnak van egy gumi szerű tömítése és ez öregszik el idővel. Találtam a neten többféle megoldást is, azonban én nem szerettem volna taknyolni így ezt olyan valakire bíztam, aki valóban ért hozzá, így jutottam el Attilához, egy 17. kerületi szakihoz aki keni vágja a márkát, neki is van egy hasonló, "valamelyest" erősebb gépe.

A későbbiek során ha valamit csinálni kellett (mert ugye sajnos kellett, de ne rohanjunk ennyire előre) mindig hozzá hordtam, vagy magam csináltam (mondtam már, hogy ne rohanjunk :) ).Így lett kiszárítva Leonita, illetve lett kicserélve a bal hátsó zár, mert ez egy másik típuskín a konszern akkori darabjainál. Mindkét problémával fogok majd a későbbiek során foglalkozni. Egyelőre legyen elég ennyi!

Tomi