Ahogy az előző posztban írtam, még tartogatott Leonita egy meglepit, nem sokkal a generál után, ami talán még ijesztőbbnek hatott, mint az olajfogyasztás...

CSEKKENDZSIN. A lámpa amiről akkor úgy tudtam, hogy a vég kezdete, Lucifer eljövetele és minden földi pokol ami egy autóst érhet. Ugyanakkor az autó viselkedésében semmi nem változott meg, szépen járt, jött ment mint a távirat. Ettől függetlenül persze azonnal felhívtam Attilát, hogy esetleg a generál során csúszhatott-e el valami. Szerencsére megnyugtatott, mondta, hogy nem valószínű, de guruljak el hozzá, megnézi. Megnézte, első lambda-szonda(ugye ez a kis mütyűr felelős azért, hogy megfelelő legyen az üzemanyag illetve levegő keveréke). Újabb konszern kín, körülbelül 160.000 kilométert bír a gyári (165 körül állt a mutató) úgyhogy ebből is lehet következtetni, hogy az autóban vanlóban ennyi (esetleg 320.000) a megtett kilométerek száma. Csere, szintén gyárira, ami már majdnem 6 számjegyű tétel, de a minden jól megy, még egyszer ennyi gondtalan (?) utazásra predesztinálható.

JA! Amit kifelejtettem, az autó közben megkapta a hiányzó, alsó motorvédő műanyag burkolatot, ez segít abban, hogy a generátor szíj ne kezdjen el idő előtt nyikorogni a dzsuvától. Illetve kapott egy akksifedelet és egy biztosíték tartó kis műanyag közdarabot is.

Ami az esztétikumot illeti, a kormányt is újrabőröztettem piros cérnával, középen szép kis piros csík jelzi, hogy merre van az előre, ha ez nem menne magától vagy éppen egy rally pályán találnám magam, ahol ennek szerepe lehet(ne).

ÉS! Végül de nem utolsósorban, ekkor döntöttem el, hogy beruházok egy diagnosztikai kábelre (ha már minden apróság miatt dobálja az égő motort) és egy régi laptopra. Azóta tudok hibát kiolvasni és körülbelül ekkorra (2016 nyara) datálható a DIY korszak kezdete is. :)

Tomi