Mivel most már van időm, jelen pillanatban mindkét autó jó ezért van időm blogolni, úgyhogy máris jön a következő poszt. :)
2017 őszét írjuk, csak hogy kronológiailag mindenki képben legyen, lassan érkezett az ideje annak, hogy Tolika is hadrendbe álljon, hiszen apunak belengették, hogy a Mégane a következő vizsgát már nem éli meg a cégnél, ellenben szüleimnek csak kell valami a hétvégi bevásárláshoz (eredetileg is ez volt a Toledo megvételének a célja). A hátsó futó már rendbe lett rakva korábban, így gondoltam, mit nekem első gólyaláb (lengéscsillapító, toronycsapágy és szilent plusz a sallang) csere, megoldom a kertben! Van már rugó összehúzóm, nem okozhat problémát. De, okozhat! Ahogy szoktam, igyekeztem beleásni magam a témába, majd a tőlem megszokott lendülettel neki is álltunk apámmal egy novemberi hétvégén. Annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy az első futómű azért jelentősen komplexebb mint a hátsó, ennek nyomán a szervizelése is időigényesebb, több tapasztalatot és szerszámot igényel.
A felépítés: a lengéscsillapító szárán van a porvédő, spirálrugó, ezt egy rugótányér zárja le (az alsó egybe van építve magával a lengéscsillapítóval), erre jön először a csapágy, majd pedig a szilent, amit egy koronás anyával (21es) zárunk le, így áll össze maga a gólyaláb. Ezt felül feltoljuk a toronyba, ahova még kerül egy támcsapágynak nevezett alkatrészt, majd újra egy másik 21es (ebben most nem vagyok biztos) anyával rögzítjük az autóhoz. Alul a csonkállványba "csusszan" bele a gátló hengeres része. Ebből a hengeres részből egy célszerszám, vagy hidegvágó segítségével tudjuk kiszabadítani (a gátló körül nem teljesen fut körbe, van egy pici szünet, ennél a résznél kell szétfeszíteni, miután kivettük a tartó csavart) a helyéről.
Akkor kapjuk szét! Kerék le, fékdugattyú le, rögzít valahova, majd lengéscsillapító csavar ki. Eddig szépen ment minden,a problémák itt kezdődtek, ugyanis nem állt rendelkezésre hidegvágó és finom ütögetésre gyakorlatilag meg sem moccant a csonkállvány a lengéscsillapító szárán. Kellett szerezni valamiféle szerszámot, amivel szét lehet feszíteni a csonk ominózus részét, ez pedig végül egy hagyományos pajszer lett, apám jóbarátjától. Ezután már gyönyörűen megindul a gátló szára kifelé a csonkból. Ezt követően oldottuk a torony csatlakozását is és már jöhetett is ki a régi gólyaláb az autó alól. Elő az új alkatrészekkel, a régiből gyakorlatilag csak a rugó kellett, így hát felavathattam a rugóösszehúzót. A régi gyakorlatilag problémamentesen szétjött, gyönyörűen tartotta, azonban az összerakásnál itt is akadtak gondok. A 21es kulcs egyszerűen nem fért oda a szilenttől, így nem lehetett meghúzni az első koronás anyát rendesen. Leonitába be, Csucsuhoz el (szerencsére "éppen" a műhelyben volt), csavar meghúz, vissza a Toledohoz. Örülök, mint majom, de az örömöm korai volt... Tenném vissza a gólyalábat a helyére, de egyszerűen nem fért vissza. Az alsó hengeres részét nem tudtam a csonk fölé játszani (Fekete Laci bá lehet megoldotta volna), túllógott rajta 2-3 centiméterrel. Ha belegondolunk, nem lehetetlen, a régi szilent veszített a magasságából, így tudott még éppen kiférni. Nagyon úgy nézett ki, hogy ez most így marad, hiszen én nem tudom levenni a csonkot (le kell szedni a féltengelyről, kormányösszekötőket is oldani kell, illetve a lengőkarról is le kell választani). Egyszer megpróbáltam, de úgy levettem fejjel a nyeregtartót, hogy azt hittem fájdalmamban felgyújtom az autót (mert persze a lengőkar három alsó csavarját megtépni akartam, nem oldani...) így ez a feladat Csucsura maradt, aki december hó elején, szállingó hóesésben oldotta meg a problémát a kertben (amit itt is köszönök neki :) ), sűrű anyázások közepette. :) A másik oldalt már a műhelyben csináltuk meg nála, úgy azért könnyebb. :) Mint kiderült, a két kormányösszekötőt is cserélni kellett, mert már eléggé kivoltak, illetve a lengőkar szilentek azóta is kivannak, de addig még nem jutottunk el, hogy azokat cseréljük, így azok vígan nyöszörögnek a helyükön. :)
